Ilkeiné Kupai Valéria

Az osztályfőnökünk

A Vörösmarty Mihály Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolába jártam, mert zongorázni tanultam, és karénekes voltam.

A budapesti Fürst Sándor Gimnáziumban (ma Balassi), biológia tagozaton érettségiztem 1978-ban. 1982-ben végeztem a Ho Si Minh Tanárképző főiskolán történelem-orosz szakos tanárként. Ezután két évig tanítottam a Ságvári utcai Általános Iskolában (ma Szent Lőrinc), majd - az akkor még Bokányi utcai, később Wlassics utcai - a Bókay Árpád Általános Iskolában helyezkedtem el. Később idegenvezetői vizsgát is tettem magyar, orosz nyelven. Az ELTE német nyelvtanári szakán 1996-ban diplomáztam. Most történelmet és német nyelvet tanítok az iskolában.

A XVIII. kerületben a történelem tanárok munkaközösségének vezetőjévé választottak 2005-ben.

Jelenleg a BME Társadalomtudományi karán, közoktatás-vezetői szakon vagyok végzős hallgató.

A történelmet már kisgyerekként megszerettem. Mindig érdekelt a múlt, a miért, miért nem kérdése. Talán ezért könnyebb megérteni a gyerekek múltat faggató, esetenként "számonkérő" gondolatait is.

Ha alkalmam van, nagyon élvezem az utazásokat is. Új helyszínek, más emberek, csodálatos tájak, városok...

Gyerekkoromban csak 5.osztálytól tanulhattunk idegen nyelvet. Addigra annyira kiéheztem arra, hogy megértsem a más nyelven mondottakat, hogy szinte fejest ugrottam a nyelvtanulásba. Mindig különleges örömöt okozott a tudat, hogy idegen kultúrák nyelvén is meg tudok szólalni!

Mindig nagyon szerettem olvasni, legfőbb hobbimnak mai napig az olvasást tartom. A nyelvek tanulása szintén izgalmas világ számomra, ezért tanultam munka mellett egy ideig angolul is.

Szeretem a munkámat, szívesen tanítom a gyerekeknek az általam fontosnak tartott tudományokat, próbálom velük megkedveltetni a történelmet, a német nyelvet. Próbálkozom, hogy emberségből, őszinteségből, nyitottságból is kapjanak útravalót a tanítványaim.

Nagyon fontos számomra a családom, a barátaim. Sajnos kevés az idő, az alkalom a barátokkal közös élményszerzésre, de azért a kapcsolatokra mindig figyelek, hogy tovább élhessenek. Az emberi kapcsolatokat legalább olyan fontos gondozni, mint a szeretett növényeket, hiszen odafigyelés, érdektelenség nélkül nincs élet, nincs szeretet, nincs barátság.

A kikapcsolódás egyik legjobb módja számomra a zenehallgatás, másik a tánc. A zenéhez természetesen hozzátartozik az éneklés is, ami egyre inkább hiányzik, hiszen hosszú éveken át énekeltem kórusban. Ettől már csak egy fontosabb van számomra: a tánc. Minden fajtáját nagyon szeretem, de leginkább azokat, amelyeket rendszeresen van alkalmam gyakorolni. (görög néptánc- előbb tánccsoportban, majd néhány éve táncházi rendezvények alkalmával; hastánc; társastánc - Botafogó)

Sok kedves idézetem van.

A legkedvesebbek közül néhány:

"Aki túl komolyan veszi önmagát, könnyen nevetségessé válhat; aki viszont mindig képes nevetni önmagán, az soha." (Vaclav Havel)

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében." (Eleanor Roosevelt)

"Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni" (Hérakleitosz)

Suszter Balázs

Az informatika tanárunk

Ózdon születtem, Pestszentlőrincen élek a feleségemmel, aki szintén magyar-könyvtár szakos tanár. Főiskolai tanulmányaimat a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kezdtem, ahol könyvtár-magyar szakos tanárként végeztem 1998-ban. A nyíregyházi évek alatt, harmadévesen felvettem harmadik szakként a számítástechnikát. Az első két évet itt végeztem el, majd miután 1998-ban Budapestre költöztem, már az ELTE Tanárképző Karán diplomáztam.

Pályámat a XI. kerületi Komját Aladár Középiskolai Kollégiumban (mai Deák Ferenc Kollégium) kezdtem könyvtárosként és nevelőtanárként. Nagyon sokat tanultam ebben az évben, megismerhettem egy másik korosztályt is, a középiskolásokat. Nagyon nagy feladat volt diszlexiás gyerekeknek a magyar irodalom és nyelvtan tanulásában segíteni.

Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően kezdtem a Bókay iskolában tanítani, először másodállásban. Nehéz döntés volt otthagyni a kollégiumot, de ezt a választásomat nem bántam meg, örülök annak, hogy itt dolgozom.